Bükkszék

Weboldal

1275-ben említette egy oklevél Sceek névalakban. 1466-tól 1697-ig a Bessenyey család bírta a falu egy részét, több köznemesi családdal együtt.

1550-ben már török hódoltságban élt a falu népe: 7 házban 16 család. Eger 1552. évi sikertelen ostroma miatt a megszégyenült törökök a falut felégették és csak 1564 körül épült újjá. 1586-ban Széky Pál szerezte meg a falu egy részét, s utódai a XVII. században főbirtokosok.

1654-ben ismét elpusztult. 1696-ban mindössze 3 jobbágy lakja. 1697-ben gr. Bagni Scipio, siroki várúr Bükkszék negyedrészét megvette Bessenyey Zsigmondtól, majd átadta Orczy Istvánnak. A falu többi részének tulajdonosa a kuruc korban Széky György, akitől Sass Pál és veje Szabó Zsigmond zálogba vettek egyes birtokrészeket.

A kuruc korban ismét elnéptelenedett a falu. 1713-ban a székiek a Kölesszu árnyéka nevű helyen ütötték fel ideiglenes szállásukat. 1720-ban Zagyva Benedek földesúri alispán egymaga gazdálkodott tíz köblös földjén. 1720-1738 között földesurak majorságot alakítottak ki, a lakók majorsági cselédekké lettek.

1728-ban Széky György és Papszász György a széki birtok negyedrészét megvásárolták a kincstártól. 1729-ben az Orczy féle negyedrészt, az újszerzeményi bizottság Kelemen Ádámnak ítélte oda. „Mindeddig Terpes népes helység lévén, sokkal nagyobb volt Széknél, ahol csak puszta-formán laktak Terpesrül. Szék 1733-ban kezdett jobbágyokkal megszaporodni.” Ekkor osztotta fel egymás között Kelemen Ádám és Szabó Zsigmond a széki birtokrészeiket, majd Kelemen megkezdte a saját birtokrészén lévő üres jobbágytelkek benépesítését. 1738-ban a földesurak erdőkerülőket kezdtek felfogadni, s velük erdeiket őriztetni, mert a helybeliek és a szomszédok nagy pusztítást végeztek erdeikben, erősen égették a faszenet. A széki bíró öt szénégető helyet tudott felsorolni. Az új telepesek részére engedélyezett adómentes évek lejártával, 1738-tól kezdve az immár negyedszer újranépesült Szék is adófizető jobbágyközséggé lett. Az új lakosságot zömmel a Terpesről kiszorult gazdák alkották. A lélekszám 1746-ban 205 fő, 1767-ben már 244 fő volt.

Az 1770-es összeírásból az tűnik ki, hogy Szék földesurai a Kelemen, Papp és Széky családok. A 19 jobbágytelken füstpénz nincs, terményadó Kelemen Ádám birtokrészén: 30 tojás, 2 csirke, egy sertés, 1 icce vaj. A jobbágygazdaságok 1-50 holdas különböző kiterjedésű irtástelkek. A legnépesebb családok 1771-ben a Zagyva (5) és a Huszár (3). 1791 után Kelemen Ádám birtokrésze Orczy Lőrincé lett.

A XVIII. században használt községi pecsét, a kovácsmesterség szerszámait, a patkoló szerszámokat és a kovács által előállított különféle fajtájú szegeket ábrázolja.

A XIX. század első felében a határ Kelemen-jogon Orczy Józsefé, Papp-jogon Papszász Györgyé, meg a Dapsy és Elek családoké, Széky-jogon Széky Zsigmondé, Lipcsey Károlyé és Recsky Istváné volt. Bükkszék a jobbágyfelszabadítás időszakában 7 középbirtokos kezén lévő jobbágytelepülés, 42 jobbágyháztartással és 47 zsellércsaláddal.

A falu egyetlen kúriája 1820 körül épül. 1825-ben szabályozzák a települést és térkép, valamint birtokkönyv készül róla. A település szokatlan formájú, középpontját a Piac tér foglalja el, ahol a vándorkereskedők kirakják áruikat. A térre hat utca torkollik, szabálytalan sugaras elrendezésben. A település északi végén a kúria és kertje, északnyugati szélén a templom áll.

A legnépesebb családok 1828-ban a Zagyva (12), a Huszár (8), a Vancsó (4), a Kovács (4), és a Juhász (4). A XX. században kisközségként szerepel a pétervásárai járásban, a Tóbérc nevű völgyben, a Tarna egyik mellékága mellett. Hozzátartozik Cser- és Pósváripuszta.

1901-ben belügyminiszteri rendelettel nyeri el a Bükkszék nevet. 1905. november 8-án Római Katolikus Olvasókör, 1923. augusztus 23-án Katolikus Gazdakör alakul. 1923-tól Hangya Szövetkezet működik a faluban, 2 asztalos, 2 kőműves, 2 ács és 1 kovács képviseli az ipart. 1930. február 20-án Polgári Lövészegylet létesül. 1930-ban, a községben 1028 lakos élt. Házainak száma 214, ezek kőalappal, vályogból épültek. A lakosság római katolikus, anyaegyháza Sirokban működött. Az elemi oktatást a 2 tanerős római katolikus iskola látta el, a hozzátartozó általános továbbképző iskolával. A lakosságból 916 őstermelő, 81 iparos, 6 kereskedő, 25 egyéb foglalkozású volt. A 2654 kataszter holdat kitevő határ 212 gazdaságot számlált, egy középbirtok kivételével mind 20 hold alatti. A fő termény a búza volt; az állattenyésztés fejlesztése érdekében Községi Állattenyésztő Szövetkezet jött létre.

1937-től kőolajkutatások kezdődnek az ún. „Bükkszéki boltozaton”. A kitermelt olaj mennyisége nem volt jelentős, de ekkor fedezik fel a 39-40 fokos hévizet. Erre 1939-ben kisebb fürdő létesül, és így a falu észak felé is terjeszkedik. 1938. június 26-án kezdi meg munkáját az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, 1939. február 7-én pedig a Római Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet. 1945 után nagyobb léptékkel a keleti szélen, a Rétkerten fejlődik a község. A lakónépesség száma 1949-ben 1002 fő, 1960-ban 1166 fő.